• AKTUALITY
  • OBEC
  • SAMOSPRÁVA
  • KULTÚRA
  • DOKUMENTY
  • KONTAKT
Untitled-1

Kontakt:

Napíšte nám:

Obec má  v súčasnosti  138 domov,  631obyvateľov a celkovú výmeru 582,2 ha. Z celkovej rozlohy tvorí orná pôda 219 ha,  trvalé trávnaté porasty 271 ha, záhrady 18 ha, vinice 11ha a vodné plochy 21 ha. Na území obce sa nenachádzajú lesné porasty.



Infraštruktúra

Občianska a technická vybavenosť:

  • Predajňa potravinárskeho tovaru
  • Knižnica
  • Futbalové ihrisko
  • Multifunkčné ihrisko
  • Verejný vodovod
  • Rozvodná sieť plynu
  • Základná škola
  • Materská škola


Štatistický úrad Slovenskej republiky



Slávnostné odhalenie pamätných tabúľ

Dňa 14. novembra 2010 sa v našej obci konalo slávnostné odhalenie pamätných tabúľ padlým v 1. a 2. svetovej vojne, židovským spoluobčanom a  občanom odvlečeným na nútené práce.

Vážené dámy,  vážení  páni, drahí spoluobčania , drahí hostia, drahí pozostalí!

Keď som chcel zvoliť motto na titulnú stranu pozvánky na túto udalosť, nemusel som dlho rozmýšľať. Prišli mi na um tieto slová veľkého maďarského básnika Sándora Petőfiho
„Čas je pravdou a rozhodne čo ňou nie je“. Ak sa hlbšie zamyslíme, táto jediná veta v sebe nesie rozsudok, vzkriesenie  ale aj nádej. Rozsudok nad tými, ktorí spáchali niečo zlé varujúc, že až čas rozhodne o správnosti našich činov. Vzkriesenie a nádej núka tým, čo utrpeli nejakú stratu.

A veru, dnes sme sa tu zišli preto, aby sme naplnili slová básnika „lebo čas rozhodol“ vyniesol na povrch pravdu, tak dnes symbolicky odhalením pamätnej tabule aj my činíme pravdu a zadosťučinenie poškodeným minulých rokov na pamiatku padlých počas prvej a druhej svetovej vojny, občanov odvlečených na nútené práce do bývalého Sovietskeho zväzu a židovských  spoluobčanov.

Podobne, ako v každom človeku, aj vo mne sa vynára veľa otázok, že prečo sa stali  všetky tieto udalosti. Prečo bola potrebná  prvá a druhá svetová vojna, odvlečenie na nútené práce, holokaust židov a cigánov. Vo vojnách vo vetre, v zime, v daždi, v blate a o hlade,  nútili zabíjať ľudí proti ich vôli. Zamyslíme sa nad tým, počet obetí prvej svetovej vojny sa odhaduje na 15-20 miliónov. V druhej svetovej vojne zahynulo 24 456 700 vojakov, 42 326 700 civilistov a 5 754 000 židov –  smelo môžeme povedať, nezmyselne.

O trápeniach  na  nútených prácach – k nám prehovoril  pán Július Gönci, ktorého sme spolu s pánom Vojtechom Ješom prednedávnom uložili na večný odpočinok – ukončiac týmto ešte donedávna  zoznam živých, odvlečených na nútené práce. O nútených prácach písal aj Solženicin z vlastných skúseností, keďže strávil 11 rokov v sovietskych väzeniach a pracovných táboroch – s pomocou 227 bývalých zajatcov – v románovej forme zdokumentoval Gulagy, odhaliac tým veľa - veľa hrôz.

Keď človek počuje Osvienčim, Dachau, Terezín, prechádza  mu mráz po chrbte, oči mu zalejú slzy, hoci tam nebol. Čo potom  cíti rodáčka z našej obce Edita Lichtensteinová, ktorá prešla peklom a vrátila sa k nám, aby tu dnes mohla byť? Je ťažké si aj predstaviť, že človek postavil 24 táborov smrti, aby systematicky, krutým spôsobom poslal na smrť 5 754 000 našich židovských bratov a sestier. Ako sme počuli od pána Júliusa – kto to nezažil, nevie si ani predstaviť tú hrôzu.

Bola ešte Leninská osada, kde trýznili vlastníkov pôdy, ako aj povstanie v roku 1956. O Benešových dekrétoch by vedel veľa rozprávať pán Elemér Bernáth, ktorý v Americkom Fort Morgene sníva o svojej obci, o susednom Zemplínskom Jastrabí, ako aj ďalší. Ich jediným zločinom bolo, že sa narodili ako Maďari.

Na viaceré hrôzy dali historici odpoveď. Žiaľ, je to slabá útecha pre milióny zosnulých a ich príbuzných. Boli zničené ľudské osudy, vznikli hlboké a neliečiteľné duševné a telesné rany. Na základe týchto udalostí, oprávnene môžeme nazvať dvadsiate storočie „storočím etnických čistiek“. Jedinú nápravu poskytuje uplynutý čas a viera vo Všemohúceho.

V našich mysliach  hľadáme odpoveď na to,  ako by bola vyzerala naša obec, ak by sa tieto hrozné udalosti neboli stali. Ako by sa bol vyvíjal osud tých rodín, kde odtrhli už vychovaných synov a otcov v plnom rozkvete síl od ich plačúcich nemluvniat.

Myslím si a verím, že všetci sme si rovní, a to na milosť odkázaní vinní ľudia. Stojac tu, na cintoríne, môžem smelo vyhlásiť, že sme úbohí zúfajúci, veriaci
vo  vzkriesenie.  A predsa sa obráti človek proti človeku.

Som si istý, že niet rozdielu medzi Cigánom, Maďarom, Židom, Rumunom a akoukoľvek inou národnosťou, či medzi ľuďmi s bielou, čiernou či žltou farbou pleti. Tak niet rozdielu z hľadiska viery medzi reformovanými, katolíkmi, židmi a svedkami Jehovovými. Niet rozdielu, pretože každý má toho istého Pána. U Všemohúceho niet rozdielu, len my, pozemskí smrteľníci kladieme medzi seba rozdiely podľa reči, národnosti, náboženskej príslušnosti, či dokonca farby pleti. Hľadiac na druhú stranu mince samozrejme sú rozdiely medzi ľuďmi poriadkumilovnými, plnými snahy, čestnými, poctivými, s pevnou vierou a ich pravým opakom. Nie sú potrebné kadejaké jazykové zákony, Benešove dekréty a akékoľvek ďalšie pravidlá znepríjemňujúce život.
Samozrejme sem-tam sú napäté situácie, ktoré spôsobuje ľudská chatrnosť, pocit nadradenosti, alebo hlúposť. K riešeniu týchto problémov však nie sú potrební právnici, vykladači zákonov, ani organizácie, zmluvy a dojednania a možno ani Európska únia, ale stačilo by dodržiavanie desiatich  božích prikázaní. Stačilo by, keby sme si navzájom ctili ľudskú existenciu a skôr ako začneme konať, potichu sami  sebe povedali, že miluj blížneho svojho ako seba samého.
Pýšme sa tým, že sme Sirníčania, že tu žili naši predkovia. Nech nás napĺňa sebavedomím to, že väčšina občanov našej obce si osvojila, ctí a rešpektuje vyššie uvedené ľudské hodnoty a nekladie dôraz na rozdiely ohľadne národnosti, farby pleti a náboženskej príslušnosti medzi sebou navzájom. Svojím príkladným správaním pomôžme tým, ktorí si ešte neuvedomili, že u Všemohúceho sme si všetci rovní. Zobuďte sa!

Aj my živí máme poslanie! Dávať pozor, aby neupadli do zabudnutia tieto strašné činy. Musíme pozdvihnúť naše slovo proti pošliapaniu ľudských práv, aby sa takéto a im podobné udalosti nestali už nikdy a nikde na svete.

Aj teraz vidíme, že hroby našich  predkov a  odhalenie pamätnej tabule privolá domov každého korektného človeka či je zďaleka alebo zblízka.  V minulosti privolalo domov z ďaleka Editu a Alžbetu Lichtensteinovú, Ervina Katza a Yitzaka Livnata. Volá nás domov, kde sú korene našich predkov, aby sme odtiaľ načerpali duševnej sily.

Dnes  odhalíme  pamätné  tabule. Postavili sme ich pre mŕtvych, no sú  určené nám, žijúcim. Prajem, aby sme na nich dlho pamätali sviečkou, vencom či myšlienkou, lebo pamätný deň je príležitosťou, aby sme naďalej živili spomienku na  našich milovaných. Nech dá Všemohúci, aby sme my aj naši potomkovia, ešte dlho  pamätali.
Amen.
Ďakujem za Vašu ctenú pozornosť



Tisztelt hölgyeim és uraim , kedves polgártársaim , kedves vendégek , kedves hozzátartozók !

Amikor erre az eseményre a meghívó címlapjára mottót akartam választani nem sokat kellet töpregenem . Nagy magyar költőnk Petőfi Sándor sorai jutottak eszembe „ Az idő igaz s eldönti mi nem az „ Ha mélyebben elgondolkodunk ez az egytlen mondat, az ítéletet, a megváltást, és a reményt is magában hordozza . Ítéletet azok felett , akik valami rosszat tettek , figyelmeztetve, hogy majd az idö eldönti cselekedetük helyességét . Megváltást és reményt sugal a kártszenvedetteknek .

És bizony, ma azért jöttünk ide össze , hogy beteljesítsük a költő szavát „ mert a z idő eldöntötte „ felszínre hozta az igazságot , így ma szimbolikusan emléktábla avatással , mi is igazságot , elégtételt, adunk az elmult idők kártszenvedetjeinek, az első, és a második világháború , a szovjet kényszermunkára elhurcoltak , és zsidó polgártársaink emlékének .

Az átlagemberhez hasonlóan bizony bennem is sok – sok kérdés vetődik fel , hogy miért kellett mindezen eseményeknek megtörténniük . Miért volt szükség az első és a második világháborúra , a kényszermunkára való elhurcolásra, zsidó és cigány holokausztra.. A háborúkban, szélben , hidegben, esőben, sárban, éhen, akarata ellenére ölni kényszerítették az embert. Gondoljunk csak bele az első világháború áldozatainak számát 15– 20 millióra becsülik . A második világháborúban 24 456 700 katona , 42 326 700 civil személy , 5 754 000 zsidó halt meg - bátran mondhatjuk , értelmetlenül.

A kényszermunka gyötrelmeinek egy részéről - felvételről Gönci Gyula bácsi beszélt hozzánk , kit Jeso Béla bácsival nemrég helyeztünk örök nyugalomra - bezárva ezzel a kényszermunkára elhurcoltak élőinek sorát . A kényszermunkárol Szolzsenyicin, aki 11 évet töltött szovjet börtönökben és munkatáborokban, saját tapasztalatai alapján írta meg – 227 volt fogoly segítségével – regényszerű dokumentációját a Gulagot , feltárva ezzel a sok-sok szörnyüséget.

Ha az ember azt hallja Ausvitz , Dachau , Terezin, végig fut a dér a hátán, könnybe borul a szeme, pedig ott sem volt . Akkor, hogyan érez falunk szülöttje Lichtenstein Edit aki megjárta a poklot és visszajött hozzánk , hogy ma itt lehessen. Még elképzelni is nehéz hogy az ember 24 haláltábort épített fel , hogy szisztematikusan, kegyetlen módon 5 754 000 zsidó testvérünket küldjön a halálba . Mint Gyula bácsitól hallotuk - aki nem élte át , el sem tudja képzelni azt a szörnyüséget.

Volt még Lenin tanya , ahol a földbirtokosokat sanyargatták, és 1956 – os forradalom . A Benes dekrétumrol, sokat tudna beszélni Bernáth Elemér bácsi aki az Amerika-i Fort Morgenban, falujárol a szomszédos Magyarsasról álmodik és a többiek . Egyedüli bünük az volt , hogy magyarnak születtek.

A sok – sok szörnyüségre a választ megadták a történészek . Sajnos, ez gyenge vigasz az elhunyt emberek millióinak és azok hozátartozóinak . Emberi sorsok mentek tönkre , mély és gyógyíthatatlan lelki és testi sebek keletkeztek. Ezen események alapján méltán nevezhetjük „ az etnikai tisztogatások évszázadának „ a 20. – ik századot . Egyedüli orvoslást az idő mullása és a Mindenhatóba vetett hit szolgáltat .

Gondolatainkban elkallódva választ keresve arra , hogy hogyan nézett volna ki községünk , ha – e szörnyü események sora nem történik meg . Hogyan alakult volna a sorsa azoknak a családoknak ahol a már felnevelt fiúgyermekeket, ereje teljében lévő szerető édesapát, a polyában síró gyermekétől szakítoták el.
Vélem és hiszem , hogy mind egyek vagyunk , mégpedig kegyelemre szoruló bünös emberek . Itt a temető területén álva bátran kijelenthetem , hogy a váltságban reménykedő nyomorultak. És mégis az ember , ember ellen fordul .

Biztos vagyok benne , hogy nincs különbség , cigány , magyar , zsidó , román és bármilyen más nemzetiség , vagy fehér, fekete és sárga bőrszinü ember között. Úgy ahogy nincs különbség vallási szempontból sem református, katólikus , zsidó és Jehova tanuja között. Nincs különbség, mert ugyanaz az Úra mindenkinek . A Mindenhatónál nincs különbség , csak mi földi halandó emberek, teszünk egymás közt különbséget, nyelv, nemzetiség, vailási hovatartozás , vagy éppen bőrszín szerint. Az érem másik oldalát is megnézve persze van különbség, rendszerető, igyekvő, tisztességes , becsületes , szilárdhitéletü ember, és ennek elenkezője között, Nincs szükség holmi nyelvtörvényre, Benes dekrétumra , és egyébb más életkeserítő szabályozásokra.

Persze itt – ott vannak feszültségek, melyeket az emberi gyarlóság , felsőbbrendüségi érzet , vagy butaság okoz . Ezek megoldásához elsősorban nem jogászok , törvénymagyarázók kellenek , nem is intézmények , szerződések és egyezmények, s talán nem is az Európai Únió, hanem elég volna a tízparancsolat betartása . Elég volna, ha tisztelnénk egymás emberi létét, és mielött cselekednénk halkan magunkban elmondanánk , hogy szeresd felebarátodat mint önmagadat .

Büszkélkedjünk azzal, hogy Szürnyegiek vagyunk , hogy itt ´éĺtek őseink. Bizakodással töltsön el minket , hogy községünk polgárainak java része , magáénak érzi , tiszteli és tiszteletben tartja az előbb felsorolt emberi értékeket, és nem tesz különbséget nemzetiség, bőrszin , és vallási hovatartozást illetően egymás között . Saját példamutásunkal segítsünk azoknak akik még nem döbentek rá , hogy a mindenhatónál mind egyek vagyunk . Ébredjetek !

Nekünk élőknek is van feladatunk !!! Vigyázni , hogy ne merüljenek feledésbe ezek a szörnyü tettek . Fel kell emeljük szavunkat az emberi jogok tiprása ellen., hogy ilyen és ehez hasonló események soha és sehol meg ne történjenek a világban.

Most is látjuk , hogy a néma sírhant – emléktábla leleplezése minden rendes embert hazahív. Hazahívta a távolból Lichtenstein Editet és Erzsébetet, Katz Ervint, Yitzak Livnatot és természetesn a közelebbieket. Hazahív oda , ahol őseink gyökerei vannak , hogy onnan lelki erőt merítsünk.

Ma síremlékeket – emléktáblát leplezünk le . A holtaknak emeltük , de nekünk élőknek szól . Kívánom , hogy még sokáig emlékezzünk és emlekezzenek meg ,gyertyával , koszorúval , gondolatban róluk, mert a megemlékezés napja alkalom , hogy tovább éltessük szeretteinket. Adja a Mindenható , hogy mi és utódaink még sokáig emlékezzenek.

Ámen .

Köszönöm megtisztelő figyelmüket



Akikért nem szólt a harang

Csak úgy élhetünk egymás mellett békében, ha tiszteletben tartjuk az alapvető emberi jogokat
- és a halottakról való megemlékezés az -, ha megbecsüljük egymást, ha szembesülünk
az igazsággal.

2010. november 14-én Szürnyeg községben ezen gondolatok szellemében felavatták az I. és a II. világháborúban elesettek, a Szovjetunióba elhurcoltak, zsidó polgártársaink és Szürnyeg község felszabadításakor elesettek emléktábláját. Értelemszerű, hogy a vérveszteségben is benne van, benne rejtőzködik a győzelem, tudjuk, hogy az áldozat a holnap ígérete. Minden halottal szegényebb lett a nemzet. Úgy gondoljuk, érezzük, hogy az I.-II. világháborúban elesetteket, vagy bármely, más módon elhunytakat, bőrszínre, vallási, vagy faji hovatartozásra való tekintet nélkül megillet a kegyelet, a megbékélés. Hajtsuk meg fejünket a nemzet áldozatai előtt. Emlékezzünk rájuk mély tisztelettel. Ha most szemeink egy kis időre becsukódnak, tekintsünk vissza a harctérre, ahol katonáink halálukat lelték egy szebb jövő reményében. Ott kell, hogy lebegjen mindannyiunk szeme előtt elrettentő példaként az a szomorú igazság, hogy a háború ártatlan életeket ont ki, amiről mindnyájan úgy vélekedünk, hogy soha de soha nem szabadna újra megtörténnie. Ezen gondolatokkal jelentek meg a szürnyegi polgárok és a mélyen tisztelt vendégek az emléktábla leleplezésének napján. Kalán Viktor polgármester nyitotta meg a programot ünnepi beszédével, melyben emlékeztetett mindenkit, hogy az utókor sokkal tartozik az áldozatoknak, és minden időben tisztelettel gondoljunk az eltávozottakra. Beszédében szót ejtett arról a tényről, hogy mi történt volna, ha az emberek, akiknek neve az emléktáblán szerepel, az élők között maradnak, mennyi anya, feleség, gyermek élne gyász és fájdalom nélkül. Hangsúlyt fektetett arra a tényre, hogy az emberek egyformák vallási és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, mivel nem a bőrszín, vagy az anyanyelv teszi az embert azzá, amivé válik. Most is látjuk, hogy a néma sírhant – emléktábla leleplezése minden rendes embert hazahív. Hazahívta a távolból Lichtenstein Editet és Erzsébetet, Katz Ervint, Yitzak Livnatot és természetesen a közelebbieket. Hazahív oda, ahol őseink gyökerei vannak, hogy onnan lelki erőt merítsünk. Ezután a megható és szívhez szóló megemlékezés után ökumenikus istentisztelettel folytatódott a délután. Az ünnepélyes leleplezésen tiszteletét tette Demes Tibor református lelkész, Mgr Michal Fedič görög katolikus lelkész, valamint Varga Elek István a sátoraljaújhelyi zsinagóga gondnoka. Az istentisztelet végeztével sor került az emlékmű ünnepélyes leleplezésére, melyre később az emlékezés koszorúit helyezték el a jelenlévők. Ezek után került átadásra a község központi tere, melyet a meghívott vendégek is megtiszteltek jelenlétükkel. Reméljük, hogy ez a délután és az emléktábla leleplezése közelebb hozza az embereket, és értékelni fogják a békeidőket, melyet őseink vívtak ki nyugalmunk érdekében.

RÉGIÓ , Bodrogköz és ung – vidék kultúrális , közéleti lapja VII./6 2010.november



Nová tvár strediska obce
Naša obec sa z dlhodobého hľadiska usiluje o zlepšenie životných podmienok vidieckeho obyvateľstva a zvýšenie atraktivity obce Sirník.

Predmet projektu

Predmetom projektu bola rekonštrukcia a modernizácia verejného priestranstva, celková estetizácia prostredia v centre obce, ktorá si vyžadovala rekonštrukciu vzhľadom na nevhodný a neuspokojivý stav. Realizáciou stavby sa vytvorila centrálna zóna so zakomponovanými novými prvkami ako je napríklad voda, ktorá vniesla do priestoru väčšiu mieru vnímania prírody. Centrum relaxačnej zóny a oddychovej zóny v obci sa stalo populárnym predovšetkým v letných mesiacoch.

Plány do budúcna

Obec v blízkej budúcnosti plánuje zrekonštruovať miestne komunikácie. Medzi prioritný cieľ patrí podporenie výstavby slnečných kolektorov, ktoré budú slúžiť na ohrev teplej vody pre domácnosti.
Taktiež plánuje zrekonštruovať Materskú školu, čím obec dosiahne vyššiu atraktivitu a v neposlednom rade chce podporiť stravovanie v školskej jedálni.



Úprava verejného priestranstva pri MŠ Sirník

Z dlhodobého hľadiska sa naša obec sausiluje o zlepšenie životných podmienok  obyvateľstva a zvýšenie atraktivity obce.

Cieľ projektu
Na základe výzvy č. IV/4.1 ISRÚ/2011 v rámci opatrenia osi 3 implementované prostredníctvom osi č. 4 - Obnova a rozvoj obcí bol schválený projekt "Úprava verejného priestranstva pri MŠ v obci Sirník." Projekt bol financovaný z prostriedkov EPFRV, ktoré boli obci poskytnuté nenávratne.

Fotogaléria:

Dátové centrum:

Novinky:

Kalendár:

Kurzy valút:

Počasie:

Reklama:

Správy SME: