• AKTUALITY
  • OBEC
  • SAMOSPRÁVA
  • KULTÚRA
  • DOKUMENTY
  • KONTAKT
Untitled-1

Kontakt:

Napíšte nám:

Reformovaná cirkev predstavuje najpočetnejšiu skupinu, ktorá má viac ako 200 členov. Jej história siaha až do stredoveku do obdobia reformácie v prvej polovici 16. storočia. Prvý malý drevený kostolík si občania obce svojpomocne vybudovali až v roku 1790, dovtedy navštevovali bohoslužby v susednom Brehove. Výstavba súčasného kamenného kostola sa začala 27. júla 1816 a vysvätili ho v roku 1827. Väčšie opravy na ňom boli prevedené v povojnovom období v rokoch 1939 - 1952 a 1982 - 2016.

Cirkevný zbor obce Sirník patrí do VI. Východokošického seniorátu. Má postavenie materskej cirkvi, to znamená, že má právo na vlastného farára a faru. V súčasnosti bohoslužobnú činnosť vykonáva p. Mgr. Peter Kozár. Vedenie zboru tvoria presbyteri /Vojtech Ješo, Tibor Szineri, Ján Ješo, Viktor Kalán, Ján Krajník, Ladislav Benei, Viktor Ješo, Adrián Tobiáš, Alexander Parajoš, Katarína Demesová, Žaneta Hančikovská, Veronika Bálintová/ a na ich čele kurátor Arpád Gönci.


  Szövegközi kép 1

Szövegközi kép 3

Szövegközi kép 4

Szövegközi kép 5

Szövegközi kép 6

Szövegközi kép 8

Szövegközi kép 9

Szövegközi kép 10

 A férj borzasztó fejfájással ébredt. 

Erőt vett magán és kinyitotta a szemeit. 

Az első dolog, amit meglátott, néhány szem aszpirin 

és egy pohár víz volt az éjjeliszekrényen. 

Felült és a ruháit látta maga előtt tisztán és vasaltan. 

Körülnézett a szobában és úgy találta, 

hogy minden a legnagyobb rendben, 

sehol egy folt, minden tiszta. 

Ugyanez volt a helyzet a ház többi részével is. 

Bevette az aszpirint, majd észrevett egy cetlit az asztalon. 

“Drágám, reggeli a tűzhelyen, korán elmentem, bevásárolni. Szeretlek.” 

Igy aztán lement a konyhába, és megbizonyosodott róla, 

hogy a meleg reggeli, a kávé és újság várja. 

A fia is az asztalnál ült és evett. Az apa megszólalt:

Mi történt tegnap éjjel?

Azt mondja a gyerek:

Hát, hajnali 3 után jöttél haza tök részegen. 

Összetörtél pár bútort, végighánytad a lakást 

és szereztél egy jó nagy monoklit a szemed alá, amikor belebotlottál az ajtóba.

Összezavarodva kérdezte a férj:

Akkor miért van mégis minden rendben és tisztán, 

a reggeli pedig az asztalon várt?

Hát csak azért, mert amikor a Mama berángatott a hálószobába, 

és megpróbálta levenni rólad a nadrágot, azt mondtad: 

“Hölgyem hagyjon békén, nős vagyok!”



A 95 TÉTEL

Írta és közzétette LUTHER MÁRTON (1483-1546) német reformátor 1517. október 31-én Wittenbergben, a vártemplom kapujára szögezve.

Az igazság kiderítése s és igyekezetétől indítva, megvitatásra kerülnek az alábbi tételek Wittenbergben, tisztelendő Luther Márton atya, a szabad művészetek és a szent teológia magisztere s ugyanott ezeknek rendes előadója elnökletével. Ezért kéri, hogy akik nem jelenhetnek meg ezeket velünk élőszóban megvitatni, tegyék meg távolból írásban. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ámen.

  1. Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: "Térjetek meg!" - azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen (Mt 4,17). 
  2. Ezt az igét nem vonatkoztathatjuk a bűnbánat szentségi gyakorlására, azaz a bűnvallásra és a jóvátételre, ami a papok közreműködésével történik. 
  3. De nem is vonatkoztathatjuk kizárólag csak a belső bűnbánatra, mert a szív töredelme mit sem ér, ha nem hozza magával külsőleg a bűnös mivoltunk elleni sokoldalú halálos küzdelmet. 
  4. Ez a gyötrődő küzdelem tehát mindaddig tart, míg az ember gyűlöli vétkes önmagát (ez az igazi belső bűnbánat), vagyis a mennyek országába való bemenetelig. 
  5. A pápa nem akar senkit mentesíteni és nem is mentesít a jóvátevő bűnhődéstől, hanem csak attól, amit saját illetékességében vagy az egyházi jogszabályok szerint maga rótt ki. 
  6. A pápa nem bocsáthat meg másként egyetlen vétket sem, csak azáltal, hogy azt Istentől megbocsátottnak jelenti ki és fogadja el. Viszont kétség kívül megbocsáthatja az ő számára fenntartott eseteket: ezek semmibevétele esetén a vétkesség kétség kívül megmarad. 
  7. Isten senkinek nem bocsátja meg vétkét anélkül, hogy egyszersmind alá ne vetné a megalázkodót mindenben a helyette eljáró papnak. 
  8. A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azok szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni. 
  9. Ennélfogva jót tesz velünk a Szentlélek a pápa által, mikor (a pápa) a rendelkezéseiben mindig kivétellé teszi a halál óráját és a szükséghelyzetet. 
  10. Képzetlenül és hibásan járnak el azok a papok, akik a haldoklóktól egyházjogszabály szerinti bűnbánati teljesítményt követelnek a purgatóriumban. 
  11. Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti jóvátevő bűnhődést át lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre, akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak. 
  12. Régente az egyház által meghatározott büntetéseket nem a feloldozás után, hanem a feloldozást megelőzően szabták ki, hogy ezzel próbára tegyék a töredelem őszinte voltát. 
  13. A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi szabályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól való feloldás. 
  14. A haldoklóban lelki épségének és szeretetének tökéletlensége szükségképpen nagy félelmet támaszt, annál nagyobbat, minél tökéletlenebb volt. 
  15. Ez a félelem és borzadás magában is elég (hogy mást ne mondjak) a purgatóriumi szenvedést előidézni, mivel a reménytelenség borzalmával határos. 
  16. Láthatjuk, hogy a pokol, a purgatórium és menny úgy különbözik egymástól, mint reményvesztés, a kétséggel küzdés és a biztonság. 
  17. Látható, hogy a lelkeknek a purgatóriumban arra van szükségük, hogy mind félelmük fogyjon, mind szeretetük szaporodjék. 
  18. Nem látszik bizonyítottnak sem érvekkel sem szentírási helyekkel, hogy (a purgatóriumban lévő lelkek) kívül lennének a szeretetet kiérdemlő vagy azt fokozó állapoton (Isten irgalmán). 
  19. De az sem látszik bizonyítottnak, hogy legalábbis mindnyájan biztosak és biztonságban vannak boldogságra jutásuk felől, jóllehet mi ebben teljesen bizonyosak vagyunk. 
  20. Tehát a pápa a minden bűnhődés teljes elengedésén nem egyszerűen minden bűnhődés elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét. 
  21. Tehát tévednek azok a búcsúhirdetők, akik azt mondják, hogy a pápa bűnhődés elengedése ez embert minden bűnhődéstől feloldja és megmenti. 
  22. Éppenséggel semmit nem enged el a purgatóriumban levő lelkeknek, amit ebben az életben kellett volna az egyházi jogszabályok szerint teljesíteniük. 
  23. Ha valaki egyáltalán megkaphatja minden bűnhődése valamilyen elengedését, akkor biztos, hogy ezt csak a legtökéletesebbek kaphatják meg, tehát igen kevesen. 
  24. Természetesen az emberek legnagyobb részét becsapják, amikor nagy hanggal, minden megkülönböztetés nélkül ígérik meg nekik a bűnhődés feloldását. 
  25. Amilyen hatalma van a pápának a purgatórium felett, ugyanolyan hatalma van bármely püspöknek vagy lelkésznek a maga püspökségében, illetve gyülekezetében. 
  26. Nagyon jól teszi a pápa, hogy a (purgatóriumban lévő) lelkeknek nem a kulcsok hatalmával ad elengedést, (amivel (ott) nem rendelkezik), hanem közbenjáró könyörgés által. 
  27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll. 
  28. Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagyra nőhet a haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatának eredményessége azonban egyedül Isten jótetszésétől függ. 
  29. Ki tudja, hogy vágyódik-e minden purgatóriumban lévő lélek arra, hogy őt onnan kiváltsák? A legenda szerint sem Szeverinusz, sem Paszkálisz (pápák) nem igényelték ezt. 
  30. Senki sem biztos a maga töredelmének valódisága felöl, még kevésbé a következmény: a teljes elengedés felől. 
  31. Amilyen ritka az igazán bűnbánó ember, épp olyan ritka az igazán elengedést nyerő, vagyis nagyon ritka. 
  32. Örök büntetést kapnak tanítóikkal együtt, akik a búcsúcédulákkal biztonságban hiszik magukat az üdvösségük dolgában. 
  33. Nagyon kell óvakodnunk azoktól, akik azt mondják, hogy a pápának azok az elengedései (azaz búcsúi) Istennek ama fölbecsülhetetlen ajándék, amely által rendbe jön az ember dolga Istennel. 
  34. Ugyanis a búcsúnak ez a kegyelme csak a bűnbánat szentségével (és) ember által kiszabott jóvátevő bűnhődésre vonatkozik. 
  35. Nem keresztyénséget prédikálnak, akik azt tanítják, hogy aki lelkeket akar kiváltani vagy gyónási kiváltságot vásárolni, annak nincs szüksége töredelemre. 
  36. Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is. 
  37. Aki csak igazi keresztyén, akár élő, akár halott, az részese Krisztus és az anyaszentegyház minden kincsének, s ezt Isten adta néki, búcsúcédula nélkül is. 
  38. A (bűnhődés) pápai elengedését és a (kegyelemben) részesítést mégsem szabad semmiképpen sem megvetni, mert az (mint mondtam) az isteni elengedés kinyilvánítása. 
  39. A legképzettebb teológusnak is igen nehéz egyszerre megtapasztalnia a nép előtt a bőséges búcsút és az igaz töredelmet. 
  40. Az igazi töredelem keresi és szereti a bűnhődést, viszont a búcsú bősége elkényelmesít és a bűnhődést gyűlöletessé teszi, legalábbis esetenként. 
  41. Óvatosan kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy a nép félreértse és elébe helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek. 
  42. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa véleménye szerint a búcsúvásárlás semmilyen tekintetben nem állítható egy sorba az irgalmasság cselekedeteivel. 
  43. Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a szegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút vásárol. 
  44. Ugyanis a szeretet cselekedete által nő a szeretet és javul az ember, de a búcsú által nem lesz jobb, csak a bűnhődéstől mentesebb. 
  45. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy aki látja a rászorulót és azt elhanyagolva búcsúra költ, az nem a pápa elengedését szerzi meg, hanem Isten rosszallását. 
  46. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy - hacsak nem dúskálnak a fölöslegben - mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák kötelességüknek házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják búcsúkra. 
  47. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem parancsolat, hanem szabad döntés dolga. 
  48. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való részesítéssel inkább az őérte való áhítatos imádkozást akarja elérni sem mint a készpénzt, mert az előbbire nagyobb szüksége van. 
  49. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa búcsúi akkor hasznosak, ha nem beléjük vetjük bizalmunkat. Viszont nagyon ártalmasak, ha általuk elvész az istenfélelmünk. 
  50. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a búcsúhirdetők zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig Szent Péter bazilikája, mint azt, hogy juhainak bőréből, húsából és csontjából épüljön fel. 
  51. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges volna, kész lenne (ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán is saját pénzéből segíteni azokat, akiknek legtöbbjétől némely búcsúhirdetők kicsalják a pénzüket. 
  52. Hiábavaló a búcsúcédulák alapján bízni az üdvösségben, még ha a búcsúmegbízott, sőt akár a pápa a saját lelkével kezeskednék is érte. 
  53. Krisztus és a pápa ellenségei azok, akik a búcsú hirdetése miatt Isten igéjét más templomokban teljesen elnémítják. 
  54. Jogsérelem éri Isten igéjét, ha ugyanabban a prédikációban ugyanannyi vagy több időt szentelünk a búcsúnak, mint Isten igéje hirdetésének. 
  55. A pápa gondolata szükségképpen az, hogy ha a csekély értékű búcsút egy haranggal, egy díszfelvonulással és egy szertartással ünneplik, akkor az evangéliumot, ami a legnagyobb dolog, száz haranggal, száz díszfelvonulással, száz szertartással kell hirdetni. 
  56. Az egyház kincse, amelyből a pápa a búcsú nincs eléggé megnevezve, és Krisztus nép is ismeri azt. 
  57. Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sok egyházi szónok nem egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyűjti. 
  58. De nem is Krisztus és a szentek érdemeiről van szó, hiszen azok mindenkor, a pápa közreműködése nélkül is, munkálják a belső ember számára a kegyelmet, a külső ember számára pedig a keresztet, a halált és a poklot. 
  59. Szent Lőrinc ugyan azt mondta, hogy az egyház kincse a szegények, de ő korának szokásos kifejezésével élt. 
  60. Nem vakmerőség kimondani, hogy az egyház kincse: az egyház kulcsai (melyeket Krisztus érdeméért kapott). 
  61. Világos ugyanis, hogy a bűnhődés elengedésére és a (meghatározott) esetekre (vonatkozóan) elegendő a pápának a saját hatalma. 
  62. Az egyház kincse valójában Isten dicsőségének és kegyelmének szent evangéliuma (örömhíre). De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz. 
  63. De ezt méltán igen gyűlölik, mert elsőkből utolsókká tesz. 
  64. A búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsőkké tesz. 
  65. Az evangélium kincse olyan háló, amellyel egykor az anyagi javak embereit halászták. 
  66. A búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi javait halásszák. 
  67. A búcsú, amiről a búcsúhirdetők azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás, - valóban az, de a kereset szempontjából. 
  68. Valójában azonban a búcsú az Isten kegyelméhez és a kereszt jóságához mérten a legeslegkisebb dolog. 
  69. A püspökök és a lelkipásztorok (jogilag) kötelesek az apostoli búcsú hirdetőit teljes tisztelettel fogadni, 
  70. arra, hogy ezek ne a maguk álmait hirdessék a pápa megbízása helyett. 
  71. Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel, 
  72. de áldott, aki gondosan eljár a búcsúhirdető szavainak önkénye és önfejűsége ellen. 
  73. Ahogy a pápa is joggal sújt le villámával azokra, akik a búcsú ügyben bármi módon csalást követnek el, 
  74. de sokkal inkább készül villámával lesújtani azokra, akik a búcsúk ürügyén a szent szeretet és a való igazság kijátszásán mesterkednek. 
  75. Őrültség azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhatják az embert, még ha valaki képtelenséget mondva - az Istenszülő (Máriát) erőszakolta volna is meg. 
  76. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség tekintetében a búcsú alá eső legkisebb bűnöket sem vehetik el. 
  77. Az a szóbeszéd, hogy maga Szent Péter sem adhatna nagyobb kegyelmet, ha ő volna most a pápa - káromlás Szent Péter és a pápa ellen. 
  78. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy neki is és bármelyik pápának is nagyobb erői vannak, tudniillik az evangélium, a gyógyítások kegyelmi ajándékai stb. 1Korinthus 12,9-10. szerint. 
  79. Káromlást szól, aki azt állítja, hogy a pápai címerrel ellátva felállított kereszt felér Krisztus keresztjével. 
  80. Számot fognak adni azok a püspökök, lelkészek és teológusok, akik tűrik, hogy ilyesmiket prédikáljanak a népnek. 
  81. A búcsúról való ilyen önkényes prédikálás azt eredményezi, hogy a tudós férfiaknak sem könnyű a pápa tekintélyét megvédeni a rágalmaktól, vagy éppen az egyszerű hívek fortélyos kérdéseitől. 
  82. Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges szeretetből és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték közt a legigazságosabb - ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter) bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen indíték erre? 
  83. Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált? 
  84. Továbbá: Miféle újfajta kegyelme Istennek és a pápának az, hogy megengedik, hogy egy istentelen és gonosz ember pénzért kiváltson egy kegyes és istenszerető lelket, viszont azt a kegyes és kedves lelket nem váltják ki ingyen szeretetből, saját rászorultsága miatt? 
  85. Továbbá: A bűnhődésre vonatkozó egyházjogi előírások ténylegesen és mint régóta nem alkalmazottak, magukban érvénytelenek és halottak. Miért történik a tőlük való mentesítés pénzzel, búcsúk engedélyezésével, mintha érvényesek és hatályosak volnának? 
  86. Továbbá: Miért nem építi föl a pápa - akinek vagyona ma felülmúlja a dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is - Szent Péternek legalább azt az egy bazilikát inkább a maga pénzéből, mint szegény híveiéből? 
  87. Továbbá: Mit enged el vagy mit nyújt a pápa azoknak, akik a tökéletes töredelem által jogosultak a teljes elengedésre és (kegyelemben) részesítésre? 
  88. Továbbá: Miből lenne nagyobb haszna az egy háznak, mint abból, ha a pápa - amit most csak egyszer tesz meg - naponta százszor osztana elengedést és (kegyelemben) részesítést a hívek bármelyikének? 
  89. Mivel a pápa a lelkek üdvét inkább a búcsúk által keresi, mint a pénz által, miért szünteti meg a már régebben engedélyezett búcsúcédulákat és búcsúkat, mikor azok ugyanolyan hatásosak? 
  90. Ha az egyszerű híveknek aggályos érveit puszta hatalommal elnyomjuk és nem értelmes megválaszolással oldjuk fel, azzal az egyházat és a pápát ellenségeik előtt nevetségessé, a keresztyéneket pedig szerencsétlenné tesszük. 
  91. Ha tehát a búcsúkat a pápa lelkületének és gondolatának megfelelően hirdetnék, könnyű volna felelni mindezekre (a kérdésekre), sőt fel sem merülnének. 
  92. Távozzanak tehát azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Béke, béke." - de nincs béke! (Ezékiel 13,10.16). 
  93. Tegyék jól a dolgukat azok a próféták, akik azt mondják Krisztus népének: "Kereszt, kereszt!" - de nincs kereszt! 
  94. Buzdítsuk azért a keresztyéneket, hogy fejüket: Krisztust, bűnhődésen, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, 
  95. és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe (ApCsel 17,22).

Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül,
a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. (1 Kor. 3:11.)

S.D.G.



Szeretethíd Szürnyegen 2017

            Isten kegyelméből 2017. május 27-én sor került gyülekezetünkben az immár hagyományossá vált Szeretethíd megrendezésére. Gyülekezetünk tagjai reggel 9 órára gyűltek össze a parókia udvarán. Az egybegyűlteket a gyülekezet lelkipásztora köszöntötte, majd egy csöndes imádságot követően Gönczi Árpád gondnok valamint Kalán Viktor, községünk polgármestere és egyben gyülekezetünk presbitere, ismertette a munkatervet. A program keretén belül a református templom épületéhez vonultak az egybegyűlt hívek.

            A templom épületében nagytakarítást végeztek, beleértve a szőnyegek felfrissítését, ablakmosást, porszívózást a templompadok üléspárnáinak felfrissítését. A templom körül megkapálták a virágágyásokat, lemetszették a gallyakat, megtisztították a gyomos részeket, lemosták a korlátot. A délig tartó munkálkodást már szintén hagyományossá vált szeretetvendégség követte a helyi alapiskola udvarán a község polgármesterének szervezésében. Istené legyen a hála és a dicsőség az együtt töltött órákért, az elvégzett munkáért, amellyel szebbé tettük parókiánk és templomunk környékét.

Kozár Péter, lkp.







MAGYAR PATRIÓTÁK LÁTOGATÁSA



Beszámoló az Ondava menti szórványban tett látogatásunkról

 „A hazában a hazáért elhunytak fölött virrasszon a béke angyala.” Sujánszky Euszták atya

A Magyar Patrióták Közössége küldöttsége 2014. május 1-4. közötti hosszúhétvégén meglátogatta az Ondava menti, kelet-szlovákiai magyar közösséget. Kirándulásunk örökségvédelmi célú volt: egyfelől, a táj építészeti-kulturális emlékeit kerestük fel, hogy azokat eszmeileg visszahozzuk a magyar közösség számára. Továbbá, felmértük legféltettebb nemzeti kincsünk, kultúra-hordozó anyanyelvünk állapotát.


























Az Ondava mente a Kelet-Felvidék egy sajátos magyar tájegysége, amely sem a Bodrogközhöz, sem a Hegyközhöz nem tartozik. A Bodrog az Ondava és a Latorca összefolyásából ered. Ez a határtól csak alig harminc-negyven kilométerre található térség ma már a Kassa-környéki szórvány egyik része. Sajátos népdalkincséről, a helyi tájnyelvről, ősi „gonfás” temetkezéséről lehetne ismert. Elsősorban négy falu tartozik ide: Imreg (Brehov), Szürnyeg (Sirník), Garany (Hraň) és Hardicsa (Zemplínske Hradište). Szervezetünk célja a helyi építészeti emlékek, műemlékek felkutatása mellett az is volt, hogy ezt a tájat és az arra élő magyarságot mindenki számára közelebb hozzuk.

E vidék folyamatos elszlovákosodása már több mint egy évszázada tart. Az eltűntnek hitt gonfák, az ősi magyar temetkezési mód újra-felfedezése a Magyar Patrióták Közössége 2014. május 1-4. között megtartott értékfelmérő kerékpáros kirándulásának legnagyobb eredménye, amelyről itt olvashat bővebben.

Küldöttségünk május 1-jén hajnalban vonattal utazott Budapestről Sátoraljaújhelyre, ahonnan a Bodrog völgyében haladva kerékpáron közelítettük meg az Ondava mentét. Első állomásunk Borsi volt, a faluban a híres Rákóczi-várkastélyt, a Fejedelem szülőhelyét tekintettük meg. A bejárat előtt áll II. Rákóczi Ferenc bronzszobra, ahol egyesületünk nevében elhelyeztük koszorúnkat. Borsiban Kázmér István, a kastély gondnoka – ahogy a Bodrogköz ismeri: Pista bácsi – fogadott bennünket. Szomorúan láttuk, hogy első rangú műemlékeink egyike igen rossz állapotban van, ugyanakkor megnyugvással töltött el bennünket, hogy a felújításra már úgy néz ki, sikerült támogatást szerezniük. Ez azonban alig változtathat azon a tényen, hogy a kastélymúzeum berendezése – leginkább a szovjet „felszabadítók” tevékenységének köszönhetően – rendkívül szegényes. Jó lenne, ha Rákóczi Fejedelem szülőhelyén egy valóban modern igényeket is kiszolgáló, megfelelő turisztikai élményt nyújtó nemzeti emlékhely jöhetne létre. Értékelni kell a helyiek kezdeményező hozzáállását, az 1200 lakosú, a kitelepítések és a vegyes házasságok miatt éppen mostanra szlovák többségűvé vált Borsi 70 lakója tagja a várkastély megmentéséért létrejött II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulásnak.

Útközben megálltunk még Zemplén faluban, a történelmi Zemplén vármegye egykori központjában. (Sátoraljaújhely csak a 18. század közepén vált Zemplén vármegye székhelyévé.) Megtekintettük a régi vármegyeházát, amit az idők a felismerhetetlenségig átalakítottak. Zemplén határában egyesül az Ondava a Latorcával, összefolyásukból jön létre a Bodrog, Tokaj-hegyalja folyója. Innen már a magyar nyelvterülettől természetes határok által elszigetelt, szlovák falvakkal körülvett nyelvszigetre, az Ondava mentére érkeztünk. Első állomásunk egy magányosan álló meredek hegy alatt fekvő 600 lelkes falu, Imreg volt.

Imreg és a Sujánszky- (minorita-) kolostor látképe az Ondava partjáról

Imregen a legutóbbi népszámlálás alkalmával a lakosság 34%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek, de a magyar anyanyelvűek aránya ennél lényegesen magasabb, 53%-os. A magyar iskolát a hetvenes évek elején karhatalmi erővel bezárták, az identitás hanyatlása azóta tart. A helyi lakosoktól megtudtuk, hogy a település továbbra is magyar jellegű, s valóban, az Ondava mente falvai közül még mindig itt a legjobb a helyzet. A református közösség teljesen magyar nyelvű, és hosszú évtizedek óta végre van magyar mise is a katolikus templomban. A falu katolikusai a Nagy-hegy oldalába a Barkóczy-család jóvoltából 1767-69 között emeltetett minorita kolostor részben Árpád-kori eredetű templomát látogatják. Kevesen tudják, milyen fontos nemzeti emlékhelyünk ez: itt töltötte az imregi magányban utolsó éveit Sujánszky Euszták atya, az aradi vértanúk gyóntatópapja, sírja a templom kertjében található. A legendás páter emlékére egy kopjafát állítottak, sajnálatos, hogy a mi koszorúnk az egyetlen rajta. A kolostor kertjéből egyébként nagyon szép kilátás nyílik, a Kárpátok kanyarodó hegykoszorúját egészen a kárpátaljai hegyekig végig lehet követni. A rendházban ma mindössze három barát lakik, két szlovák és egy lengyel, közülük az utóbbi celebrálja a magyar miséket. A szerzetesekkel való rövid beszélgetés után megtekintettük a község templomát, ahol legnagyobb örömünkre megleltük a Vájlok Sándor, Arany A. László néprajzkutatók és mások által említett „gonfákat.” Közel harminc ilyen régi síremléket tudtunk összeszámolni, közülük több már kidőlt, némelyeket félredobtak.

Szürnyeg a református  templommal – háttérben a Vihorlát hegyei

Imreg után Szürnyeg következett, amely egy kétágú hegyhát déli kúpja, a Szárcsa-tető alatt található. Hatszáz lakosa közül 23% vallotta magát magyarnak, a magyar anyanyelvűek aránya azonban még így is 43%-os. A református gyülekezet még teljesen magyar, de a szlovákosodás már ide is betette lábát. A faluban Kalán Viktor polgármester finom vacsorával várt minket, aki a helyi művelődési házban szállást biztosított a Magyar Patrióták Közössége számára.

Másnap reggel megtekintettük a szürnyegi temetőt, ahol közel húsz faragott fejfát (gonfát) találtunk. Innen a szomszédos 1600 lelkes faluba, Garanyba indultunk, a négy falu közül a magyarság kétségkívül itt van a legrosszabb helyzetben: 2011-ben magyar nemzetiségűnek mindössze 1%, magyar anyanyelvűnek 2% vallotta magát. Ennek ellenére Garanyt, az Almássy-család régi birtokát magyar jellegű településként tartották számon. Amíg Imreg és Szürnyeg eredetileg színmagyar falvak voltak, Garanyban mindig is laktak szlovákok, de a magyar elem volt többségben. A magyar iskola felszámolásával és az asszimilációs célzatú politikai nyomásgyakorlással azonban itt is elsorvasztották a magyar közösséget.

Garany református temploma

Garanyban érdekes népi mondákat, elbeszéléseket gyűjtöttünk elsősorban az egyik legidősebb lakosnál, Vargaestók Sándor bácsinál a régi várkastélyról, a Szent László-hegy legendáiról és a bodzásújlaki fehér barátok eltűnt kincseiről. A helyiek szerint az Almássy-kastélyt régen föld alatti járat kötötte össze a borsi kastéllyal, majd onnan tovább Sárospatak várával. Ez az alagút olyan tágas volt, hogy benne egy szekér is elférhetett. A település népi kultúrája egykor minden szempontból gazdag volt. Sajnos ma már nem beszélhetünk élő hagyományról, hiszen jobbára már csak az idősek értenek magyarul. A lelkész családján kívül már csak egyetlen családban beszélnek magyarul a gyerekekkel. A fiatalok gyakorlatilag nem értik őseik nyelvét, így a 90-es évekbeli helyzet – amikor még a heti rendszerességű magyar istentiszteletek mellé havi egy szlovák jutott – éppen megfordult. Mindössze háromhetente egyszer tartanak magyar alkalmakat, olyannyira megcsappant Garanyban a magyarok száma.

A Bodrogcsa vadregényes medre

Garanyból Hardicsára a Tarnava-csatorna (Trnavka) töltésén jutottunk el, amit Garanyban Bodrogcsának vagy Kis-Bodrognak neveznek. Hardicsa 1200 lelkes falu Tőketerebes szomszédságában. Igen zárt közösség, „a saját útját járja”, emellett pedig azt tartják róla, hogy összetartó. A legutóbbi népszámlálásokon lakóinak csak 5%-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek, a magyar anyanyelvűek aránya 7%-os volt. Ennek ellenére a falu lakóinak legalább egyharmada magyar származású és tud magyarul. Eredetileg a falu kétharmada volt magyar, a többi ruszin és szlovák. Sajnos már csak néhány családban beszélnek magyarul a gyerekekkel, így a mai református gyerekek többsége már nem tanulja meg ősei nyelvét. Hardicsán ifj. Demes Tiborral, református lelkipásztorral találkoztunk, aki körbevezetett minket a templomban és ismertette a falu történetét. Édesapja, id. Demes Tibor nyomdokain járva ő látja el Hardicsa, Szürnyeg és Imreg hitéletét. Korábban Garany is idetartozott, ám egyes „hangadó”, szlovák érzelmű hívek nyomására ők nemrégiben kiváltak a magyar közösségből és átléptek a szlovák egyházmegyébe. Délután még tettünk egy sétát a temetőben, örömmel fedeztük fel a még álló, míves fejfákat. Kár, hogy ez a hagyomány legkésőbb a 80-as években innen is kiveszett. Este a lelkész családja látott minket vendégül. A finom vacsoráért, a kiváló beszélgetésekért, örök életre szóló emlékekért máig hálával és köszönettel gondolunk vissza.

Hardicsa. Vendégségben a Demes-családnál. Jobbra a református templom tornya, a falu jelképe

Reggel a lélekharang kongása ébresztette Hardicsa népét. Az éjszaka meghalt a falu legöregebb lakója, a régi dolgok kiváló ismerője. A helybeliek azt mondják, túl sokat vitt magával. Sajnos, a szórványban nem ritka dolog, hogy az ember későn érkezik. A reggelizés után útra keltünk, hogy látogatásunk harmadik napján Tőketerebest, az Andrássyak központját nézhessük meg. Az esős nap miatt úgy éreztük, máskor többet is jelenthetett volna ez a város számunkra. Az Andrássy-kastély szép állapotú, jelenleg múzeum, de zárva tart. A kastély parkja még napjainkban is megér egy sétát, különösen az ott található Andrássy-mauzóleum miatt. Az 1893-ban épült neogótikus síremlékben nyugszik mások mellett gróf Andrássy Gyula, Magyarország egykori miniszterelnöke. Emlékére koszorút helyeztünk el az épület külső falán, bejutni ugyanis ide sem tudtunk. A kastély parkjában állnak Párics várának romjai. Az egykori végvárból mindössze egyetlen magasabb falszakasz maradt meg, a többit elhordták a környező építkezésekhez.

Tőketerebes, az Andrássy-kastély (b) és csoportkép az Andrássy-mauzóleummal.

A tavacska a páricsi vár vizesárka volt hajdanán

A város további nevezetessége a pálos rendház és a mellette álló, gótikus stílusú római katolikus templom. Valamikor ez is a pálosoké volt, a templom csodálatosan sokat megőrzött az évszázadok elteltével korábbi gótikus elemeiből. A pálos rendház ma iskola. Ez az épületegyüttes azért is volt fontos állomása kirándulásunknak, mivel az Ondava mente életében a pálosok egykor komoly szerepet játszottak. Tőketerebesen is van a reformátusoknak kisebb temploma, de az istentiszteletek kizárólag szlovák nyelven zajlanak, mivel a gyülekezet a szlovák egyházmegyéhez tartozik, a magyar hívek kérését pedig nem hallgatják meg.

Az egykori pálos központ

Tőketerebesről továbbindultunk egy Kazsu (Kožuchov) nevű kicsiny faluba, amely Hardicsa szomszédságában fekszik. Feltűnő, hogy amíg Trianon előtt a lakosok többsége magyarnak vallotta magát, ma a statisztika szerint egyetlen magyar sem lakja. A község polgármesterét, Kövér Géza urat kértük fel, hogy mutassa be nekünk a kétszáz lelkes falu református templomát. Végül – elfoglaltságai miatt – felesége és édesanyja kalauzolt minket végig a 13. századi, Árpád-kori, igen kicsiny templomban. Sajnos az 1991-es renoválást nem élték túl magyar feliratok, de a templom tornyába felmászva láthattuk, hogy mindkét harangját magyar felirat díszíti. Közülük a régebbi 1902-ből, az újabb 1925-ből való, ami azt jelenti, hogy az első csehszlovák köztársaság idején Kazsu reformátusai még magyarok voltak. A temető újabb meglepetést hozott: sikerült a református sírok között keresgélve három még álló gonfára bukkannunk.

Délután visszatértünk Szürnyegre, ahol ismét a község polgármestere biztosított nekünk szállást. Délután Id. Demes Tibor nyugalmazott hardicsai lelkész és felesége hívtak meg bennünket vacsorára és egy jó beszélgetésre. A tiszteletes úr családjával harminchárom évnyi szolgálat után költözött át Szürnyegre, a templom melletti telekre. Finom gombalevessel és fánkkal vártak minket. A családi asztal mellett egészen a késő esti órákig kiváló beszélgetéseknek, komoly és mulatságos régi emlékek felidézésének lehettünk részesei.

Utolsó nap, vasárnap reggel Szürnyegen részt vettünk a református istentiszteleten. Ifj. Demes Tibor lelkész prédikációja erőt adott mindnyájunknak a folytatáshoz. A hívek hangosan énekeltek: úgy éreztük, van még erő ebben a gyülekezetben. Elköszöntünk szállásadónktól, Kalán Viktor polgármester úrtól. A tőle kapott ajándékok, értékes helytörténeti emlékek megerősítettek minket abban az elhatározásunkban, hogy erről a szórványvidékről egy alaposabb tanulmányt írjunk. Ezzel a tudattal indultunk a szomszédos Magyarsasra (Zemplínske Jastrabie), ahonnan már – nevét is meghazudtoló módon – végképp kihalt a magyar lakosság. Magyarsas tehát már nem magyar, annak dacára, hogy a temetőben nem igen lehet találni szlovák családneveket, legyen szó akár a reformátusokról, akár a katolikusokról. A feltűnően gyorsan és „eredményesen” végbement asszimiláció oka abban keresendő, hogy itt már száz évvel ezelőtt is kevert volt a lakosság. Az falu Árpád-kori református templommal büszkélkedhet, az értékes műemlékben a helyi gyülekezet magyarul nem tudó gondnoka kalauzolt minket körbe. A magyarul tudó nemzedék már kihalt, viszont legnagyobb meglepetésünkre még a magyarsasi temetőben is találtunk gonfákat. A magyar iskolát a háború után rögtön bezárták, az elfogyóban lévő református gyülekezet ma már kizárólag szlovák nyelvű. Találkoztunk a faluban Horos Béla bácsival, a legidősebb magyarsasi reformátussal, aki szívesen felidézte nekünk régi katonakori emlékeit. Tőle és feleségétől megtudtuk, az utolsó nemzedék, amelyik még magyarnak vallotta magát, már meghalt – ott jártunkkor már maguk Béla bácsiék is szlováknak tartották magukat.

Összegzés

Bár a magyarság megőrzésével foglalkozó szervezetek és intézmények hajlamosak az Ondava mentéről megfeledkezni, sőt egyenesen lemondani az ott élő magyar közösségekről, mi azt tapasztaltuk, hogy még szerencsére korántsem jött el a temetés ideje. Az egyes falvakban – hol több, hol kevesebb – megújulási, megmaradási lehetőséget látunk, ehhez azonban az anyaországból irányított, valódi – értsd: költségvetési – szórványstratégiára volna szükség. A szórványstratégia keretében meg kell szervezni a környéken a hétvégi magyar nyelvoktatást, hogy a magyarul még tudó gyermekekben ez a tudás megmaradjon, használhatóvá váljon, lehetőség szerint elmélyüljön. Beszélgetőtársaink ugyanakkor kivétel nélkül hangsúlyozták, hogy erős Magyarország kell, a tényleges gazdasági erő az egyetlen megoldás a helyi közösség megtartására és az asszimiláció visszafordítására. Ha magyar cégek megjelennének a térségben, nemcsak a munkanélküliség csökkenne, hanem a magyar nyelv presztízse is megemelkedne.

Magyarországnak azt is fel kell ismernie, hogy a szórványban meglévő történelmi emlékek gondozása még akkor is magyar állami feladat, hogyha a költségvetésből más fontos örökségvédelmi területre (pl. várak helyreállítása, kastélyok megóvása) sem jut elegendő forrás. A helyi közösség ugyanis számon tartja, kitől kapta a támogatást, ki építette, ki újította meg értékeit. Hardicsán komoly törést jelentett az emberekben, hogy a magyar államnál hiába pályáztak református templomuk megújítására. A szlovák kormány viszont hozzájárult a tatarozáshoz, komoly „érvet” adva ezzel a szlovák érzelműek kezébe.

Kirándulásunk egyik legfontosabb hozadéka azon túl, hogy újra-felfedeztük a korábbi néprajztudósok által emlegetett gonfákat, sőt ezeket viszonylag nagy számban megtaláltuk és fényképesen dokumentálni tudtuk, eljutottunk olyan falvakba, amelyekből már hosszú évtizedekkel ezelőtt kihalt a magyar lakosság, s így kutatóink figyelmét mindeddig elkerülték. Az itt tett felfedezések azt bizonyítják, hogy a Tőketerebestől délre fekvő falvak református lakossága eredetileg nem csak az említett négy faluban, hanem mindenütt máshol magyar volt. Természetesen, mostani látogatásunk csak a figyelem felkeltésére alkalmas, mindezt további – a magyar állam vagy magyar kulturális alapítványok, programok által finanszírozott – szakmai munkaerővel zajló kutatásoknak kellene követnie.

A Szentírásban írva találjuk, hogy amikor a jó pásztor száz juha közül elveszít egyet, otthagyja a kilencvenkilencet a pusztában és annak az egynek a megkeresésére indul. “És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.” (Lk  15,5-6)  A magyar államnak is valahogy így kellene a szórványhoz, a végekhez viszonyulnia. A végvári harcosok, a nemzeti megmaradás igazi hősei több tiszteletet, figyelmet és törődést érdemelnek!

2014. május 5.

Hetzmann Róbert © Magyar Patrióták Közössége



SZERETETHÍD 2016



LÁBNYOMOK

Egyszer valaki azt álmodta, hogy az Úrral együtt menetelt az úton, miközben életének egyes jelenetei villantak fel előtte az égbolton. Közben két sor lábnyomot látott a homokban egymás mellett haladva. A sajátját és az Úrét....

Amikor az utolsó jelenthez érkezett, visszatekintett a lábnyomokra. És ekkor észrevette, hogy az út folyamán sokszor csak egy sor lábnyom volt látható. Arra is felfigyelt, hogy ez életének legkeservesebb szakaszainál fordult elő. Bántotta  a dolog és megkérdezte az Urat:

Uram Te megígérted, hogyha egyszer elhatároztam, hogy követlek Téged, Te mindig velem jársz életem útjain. De íme, a legnyomasztóbb esetekben csak egyetlen sor lábnyom látható. Nem értem, hogy éppen akkor hagytál volna el, amikor leginkább szükségem volt Rád.

Az Úr így felelt: Drága gyermekem, én szeretlek téged és sohasem hagynálak el. A megpróbáltatás idején, mikor úgy szenvedtél, -amikor csak egy sor lábnyomot látsz- akkor karjaimba vettelek és úgy hordoztalak......

(Aladár édesapjának imakönyvéből)

Ez egy rokonomnak  az ima konyvebe talalta Budapesten.

Engem is megerintet. Nagyon szep es igaz.











Szeretethíd Szürnyegen 2015

            Isten kegyelméből 2015. május 30-án sor került gyülekezetünkben az immár hagyományossá vált Szeretethíd megrendezésére. Gyülekezetünk tagjai reggel 8 órára érkeztek meg korábbi egyeztetésünkhöz híven a református lelkészlak udvarára. Az egybegyűlteket a gyülekezet lelkipásztora köszöntötte, majd egy csöndes imádságot követően Kalán Viktor, községünk polgármestere és egyben gyülekezetünk presbitere, ismertette a munkatervet. Ennek megfelelően a férfiak a parókia körül lévő földterületen dolgoztak, az asszonytestvérek pedig átvonultak a református templom épületéhez.

            A templom épületében nagytakarításra került sor, beleértve a szőnyegek felfrissítését, ablakmosást, porszívózást a templompadok üléspárnáinak felfrissítését is. A templom körüli munkálatok elvégzésére is sor került. Az asszonyok gyomláltak, kapáltak, a virágágyásokat tették rendbe, a férfiak levágták a kiálló, lenőtt faágakat, gallyakat. A munka délig tartott, ekkor (már szintén hagyományos) szeretetvendégség vette kezdetét a helyi alapiskola udvarán a község polgármesterének szervezésében. Istené legyen a hála és a dicsőség az együtt töltött órákért, az elvégzett munkáért, amellyel szebbé tettük parókiánk és templomunk környékét.

Ďalšie snímky sa nachádzajú vo fotogalérii -  Szeretethíd 2015




Strážne - ÖRÖS - 2014

img (1)img (2)img (4)img

Templomszentelés Szürnyegen

Szép ünnepség keretében adták át rendeltetésének a szürnyegi leányegyház kitatarozott templomát. Az ünnepély fényét emelte, hogy a keresztanyai tisztséget dr. vitéz Fáy Istvánné hadtst főápolónő, a keresztapai tisztséget pedig Bernáth Béla magyarsasi földbirtokos, ny. főszolgabíró vállalták. Az ünnepségen részt vett Bornemisza Miklós alispán is. A toronygomb felszentelési beszédet és imát Dobos Sándor esperes mondotta, ugyancsak ő hirdette az Igét a gyülekezetnek. Szolgálatot végeztek még Erdélyi  Mihály abarai, Erdélyi Zoltán bodzásujlaki és Kájel Béla gercselyi lelkipásztorok. Elismerés illeti Ráduty Sándor szürnyegi s. lelkészt, aki szakadatlan ösztönzésevel valóra váltotta, hogy ez a hegyen épitett isten hajléka ünneplő ruhába öltözhetett.

Zemplén, 1943 július 3



A változások ideje Szürnyegen.

Az a tény, hogy egy – egy gyülekezetben beszolgáló lelkészi váltás, avagy gondnok, illetve  pénztáros váltás van, - nem egy nehéz fajsúlyú hír, mert ez bárhol egyházunkban is és más felekezetűeknél is megtörténhet.

A dolgok lényege a háttérben van, hogy mi is történt, vagy történik  és ami még fontosabb, - tanulunk – e,  okulunk–e, vagy javulunk-e általa ...

A körülmények úgy alakultak, hogy április 14.-én a délutáni  istentisztelet keretében került sor a volt gondnokhelyettesünk  és ma már új gondnokunk Gönci Árpád eskütételére, melyet if. Demes Tibor beszolgáló lelkészűnk vezetett le.  A Péter I. 5:1– 4 versei alapján:

„A köztetek levőpresbitereket kérem én, a presbitertárs és a Krisztus szenvedésének  tanúja és a megjelenendő dicsőségnek részese. Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest, sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal. Sem nem úgy, hogy uralkodjatoka gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek dicsőségnek hervadatlan koronáját.“
Az eskütétel után virággal köszöntve, áldást kívánva  munkájára, aki most már az új választásokig gondnokunk, pénztárosunk és harangozónk is egy személyben.

            Ez után polgármesterűnk és egyben presbiterűnk Kalán Viktor felkérte Tusai Viktort és feleségét Piroskát, hogy fáradjanak az Úr asztalához, hogy megköszönhesse 30 évi önzetlen és buzgóságos munkájukat, amelynek nyoma ékesen látszódik a templom belsejében és templomunk környékén  is, - átadva  a virágcsokrokat  és az ajándékokat.
Ilyenkor akaratlanul is jönnek a gondolatok: Fel bírjuk-e fogni mennyit fáradozik egy-egy gondnok a gyülekezetéért . A mi esetünkben, ha csak a vasárnapokat és az ünnepnapokat vesszük számba: - több mint 1700  alkalommal  jött az első harangszóra  , hogy a
„ helyén legyen “! – komolyan véve esküjének azt a záradékát, hogy az egyházam javát elébe helyezem saját ügyemnek.

Megbecsüljük-e, szeretjük-e őket buzgóságos munkájukért, hogy külsőleg szép, rendezett körülmények között dicsérhetjük Istent alkalomról – alkalomra?
Élettapasztalatból állíthatom: Minél többel teszünk, minél nagyobb áldozatot hozunk egy ügyért – annál inkább a magunkénak érezzük,  dehát ezt csak az tapasztalhatja meg, aki gyakorolja. A külső szemlélők nem.

Próbáljuk csak meg: felszólítás nélkül rendbetenni a virágoskertet, vagy lekaszálni a füvet a templom körül, vagy bármilyen munkát elvégezni, - ezáltal is kimutatna hova tartozásunkat. Merthát hol mutatkozik meg hitünk, ha nem az egymás iránti szeretetben, illetve  áldozathozatalban  akár embertársi, akár gyülekezeti viszonylatban?
Az  élő  hit  cselekvő  hit, - ami szerencsénkre a volt és a jelenlegi gondnokunknál  is tettekben nyilvánult és nyilvánul meg.

A Szűrnyeg-i híveknek olyan  természetes volt évtizedekig, mint a levegővétel, hogy bármilyen  akción mindig minden a legapróbb részletekig  meg volt szervezve és bebiztosítva. Talán hiba és, ha a terheket a végtelenségig magára vállalja valaki, mert így a kis komfortérzésűnk magától értetődőnek tűnik.   Meg kell említenem többek között még egy dolgot, amire csak azok figyelnek fel, akik más gyülekezetből  kerülnek ide, - ez   tulajdonképpen a volt gondnokunknak  az érdeme. A temetések körüli lelki terheket a legnehezebb elviselni az érintetteknek. Ezt  Szürnyegen  úgy praktizálják évtizedek óta,  (mivel távol lakott a beszolgáló lelkész) hogy a katolikus testvéreknek  teret adnak a reformátusok  a virrasztás alkalmával és fordítva. Valójában egy falu lakosai  vagyunk és fáj mindannyiunknak , ha elveszítünk egy-egy embertársunkat, jó ismerősünket. Viszont, ha együttérzést és tiszteletadást tapasztalunk  a körülöttünk élőktől- bizony ez balzsam és könnyít  a fájdalmak elviselésében. Ez az a „többlet“, amire vagy születik egy ember, vagy sem !

            A közeljövőben  is embertpróbáló  feladat vár ránk, mert az éven lakhatóvá kell tenni egy romos épületet, hogy lelkészt hívhassunk meg  és el ne veszítsük  anyaegyházi státuszunkat. Csak remélni merjünk, hogy lelkiismeretes és a hozzáállás  , mert  sokszor  ez   nem csak  pénzkérdés,  sokkal inkább  akarat és szeretetteljes jóindulat kérdése,  hogy ott segítsünk és azt amire  képesek vagyunk.

                                                                                             Demes Tiborné
                                                                                                  Szürnyeg 



PoďakovanieSkladanie sľubuArpád Gönci, kurátor

A szeretet prédikátora 70 éves lett

„ Mily szép és mily gyönyörũséges,
ha együtt lakoznak az atyafiak.“

            Valójában ezzel a két rövid meghatározással nyilvánvalóvá vált az események lényege. Ha azonban érzékeltetni szeretnénk azt a légkört, ami március 21.-én délután betöltötte a Szürnyeg-i templomi istentiszteletet és az azt követő órákat,- mégiscsak ecsetelni kell a történteket.

Református gyülekezetünk tagjai a község vezetőségével úgy határoztak, hogy ünnepélyes keretek között köszöntik szeretett lelkipásztorukat Nt.Demes Tibort, aki 2010 március 19-én betöltötte 70. életévét.
          
            A vasárnapi istentisztelet befejeztével Tusai Viktor gondnokunk megkérte a lelkészt és feleségét, hogy mint mindenben most is egymás mellé álljanak az Úr asztalához, mert köszönteni szeretnénk. Kihangsúlyozta, hogy 35 évi Szürnyeg-i szolgálatának ideje alatt a nyáj megerősödött.

Lelkészüket a különböző népek, nemzetek békés egymásmellettélése szószólójának, a szeretet hirdetőjének ismerték meg, aki igehirdetésével Istenben vezetgetett bennünket. S bizony a mai kor emberének nagy szüksége van ilyen példaadókra.

Parajos Tamás verssel és szólóénekkel, Kalán Viktória verssel köszöntötte a jubiláló lelkipásztort.

            Ezután községünk polgármestere Kalán Viktor köszöntötte, nyomatékot adva annak a meggyőződésének, hogy a szeretet prédikátorában erős jellemü, becsületes és lelkiismeretes ember lakozik. Hosszú sorban köszöntötték lelkipásztorukat a presbiterek is egy – egy kézfogással. A fehér  rózsacsokor mellett szép ajándékkal lepte meg a község vezetősége az ünnepeltet.

            Ezután következett a görögkatolikus kurátor Volčko Tibor köszöntése szlovák nyelven, mert ők is csatlakoztak az ünnepelt köszöntéséhez.

Ugyanis a jelenben is és a múltban is jó és békességes az egymásmellett – élése e két felekezetnek. Hangsúlyozta a szeretetben való együttélés fontosságát, mely kell, hogy jellemzője legyen a hívő embereknek. Megható volt, ahogy egy – egy szál rózsával, ajándékokkat vonultak a község vezetőivel együtt, így köszöntve a lelkipásztort és feleségét.

            Az ünnepi aktus a helyi kultúrházban folytatódott, ahol a nőtestvérek szeretetvendégséget készítettek elő gazdagon megterített asztalokkal. Itt Tusai Viktorné pénztárnok a meghatódottságtól könnyeivel küszködve fejezte ki jókivánságait a jelenlévők nevében – mondván: bárhol, bármikor büszkén álltunk tiszteletes úr mellé, hogy ő a miénk!

Majd a templomból átvonult sereg aproja – nagyja egy – egy meleg kézszorítással és csókkal fejezte ki jókívánságát.

Kalán Viktorné nőtestvérünk, hogy oldja a meghatódottságtól, örömtől könyező embereket, egy kedves, vidám verssel fűszerezte a hangulatot.

            Az ünnepeltnek minden jókívánságát kifejezőhöz volt néhány, kedves szava, mint, ahogy azt már megszokhattak Tőle, évtizedeken keresztül. Nagy dolog az ha a gyülekezet – lelkész viszonya olyan, hogy még évtizedek  múltán is jól éreztük magunkat együtt és segítjük támogatjuk egymást.

            A mindenható Isten éltesse még sokáig a Nagy Tiszteletes Urat.

Adjon erőt, egészséget, áldja életét továbbra is örök szeretetben.


                                                                                         Tušai Viktorné, Szürnyeg



Kr.u.410-460 keletkezett. Hun ezüstveretes szíjvégen rovásírással írva: a Kijevi Nemzeti Múzeumban van. A kijevi múzeumban őrzött Hun övvereten, szíjvégen levő rovásírásos ima gyönyörű. Nem tudom, hogy tudtok-e róla, hogy a szíjvégen talált rovásírásos szövegmegfejtésére Magyar rovásírás szakértőt-nyelvészt kértek fel!!! Előlünk, mégis mindenáron eltitkolták, amíg lehetett.

MIATYÁNK, ISTENÜNK,
BENNÜNK VAN ORSZÁGOD.
ELŐTTÜNK SZENT NEVED,
TÖRVÉNY AKARATOD.

MINDEN NAPUNK GONDJÁT,
MAGADON VISELED.
BŰNEINKET, MINT MÁSNAK,
NEKÜNK ELENGEDED.

TE KEZED  VEZET
KÍSÉRTÉSEKEN ÁT, S
LEFEJTED RÓLUNK
GONOSZ JÁRMÁT.

TIÉD A NAGYVILÁG
ÖSSZES HATALMA, ÜDVE,
MINDÖRÖKTŐL KEZDVE,
LEGYEN MINDÖRÖKRE.


Istennek hála ma már nem lehet szinte semmit titokban tartani!!
Érdekesség, hogy az 1960-as évek elején szintén KIJEVBEN ((amiről ma már tudjuk, hogy Árpád nagyapja, Álmos őse, ÜGYEK fejedelem, alapította, építette szabír-magyar-várost, híres szabír kovácsiparával. Ott készültek a csodálatos Magyar szablyák. Régészeti feltárás során a Magyar hegyen találtak 9000 darab rovásírással teleírt pergamenpapírt tökéletes állapotban!!!!


A kutató régész Armatov  akadémikus az egészet elküldte futárral a Magyar Tudományos Akadémiának úgy gondolván, hogy mi vagyunk a megfejtésében illetékesek!!! Őt száműzték Szibériába!! A 9000 darab pergament pedig szőrén, szálán eltűnt!!! Mai napig semmit nem tudni róla!!


A finnugoristák hallgatnak (vagy lapítanak, mint az a bizonyos a fűben). Ma már kideríthetetlen, hogy megsemmisítették, vagy csak
eltüntették, nem tudni. Talány, kinek, illetve kiknek állt az érdekében???? Óriási, pótolhatatlan veszteség, mert minden bizonnyal,
hatalmas és teljesen autentikus információs tömeg állna rendelkezésünkre.


A HAZATÉRÉS vagy HONVISSZAFOGLALÁS előtti, alatti és utáni időkből. Smég mennyi minden van, amit eltitkolnak, vagy éppen megsemmisítenek előlünk.
Visszatérve az imához: gyönyörű!!! Nemhiába mondták a GÖRÖGÖK, hogy a szkíták- hunok - magyarok tudnak a legszebben imádkozni ISTENÜKHÖZ!!!!

Fotogaléria:

Dátové centrum:

Novinky:

Kalendár:

Kurzy valút:

Počasie:

Reklama:

Správy SME: